Megmondom őszintén, a második rész megtekintése után nem terveztem visszatekintőt írni, mert nem éreztem elég tartalmasnak, elég erősnek. Ezzel szemben a harmadik epizód után mégis pár szóban érdemes felidézni, hogy mi is történt egy héttel ezelőtt, hiszen ismét ügyesen mozgatták és kapcsolták össze a szálakat.

A második rész ugye javarészt Mira és a börtön körül forog, az ősök elsőszámú célja, hogy valahogy őt kihozzák. Persze pénzük nincs, hogy tovább fizessék a sztárügyvédet, így Attila kénytelen ellátogatni Gáll Ferihez, akitől csak egy kis szívességet kér. Feri visszautasítja, mondván az ilyen kis szívességek miatt tart ott az ország, ahol. Mindeközben Jakab Erika nyomozónő tovább hergelte Mirát a börtönben Attila ellen, és egyértelművé tette, hogy a szabadságához az kell, hogy Attila feladja önmagát.

Márk a dugipénzéből kifizeti Dr. Hevér Gábort, ám ez még nem lenne elég a megváltáshoz: mint az várható is volt, Janka is beszáll a sakkjátszmába, és Endrebá segítségét kéri, aki három telefonnal elintézi, hogy Mira szabadlábon védekezhessen tovább. Janka persze rögtön elalél a gyönyörtől, hogy egy kompetens férfi ismét csak az ő kedvéért mozgat meg minden követ, így mire Attila már hazafelé tart a frissen kiengedett lánnyal, Janka bejelenti, hogy márpedig rá ne számítsanak az esti vacsinál: ő mától Endrebánál eszi a kolbászt. (ba-dum-ts) Attila kiakadása érthető ugyan, viszont kicsit túlzónak éreztem... Valljuk be, nem fizettek volna túl sokat, ha fogadunk erre a fordultra... 

Összességében viszont jól megágyazott a harmadik rész központi szálának, azaz Attila folyamatos leépülésének, és rész végi kiborulásának. Janka ugyanis már a rész elején ledobja az atomot, és bejelentkezik a gyerekekért, mert nekik is sokkal jobb lesz az új apunál. Persze hozza Hollóst is szemléltetés céljából: nézd meg Atikám, Endre a hipszter zakójában egy talpig férfi, te meg a bizitiboj egyenruhában próbálod nyomni a tisztességest, hát normális vagy?! Szerencsétlen Mira egy pillanat alatt a két szülő dominanciaharcának ütközőpontjában találja magát, nyilván másra sem vágyik az első kóteren kívül töltött este után. Mira döntése lóg a levegőben, de az persze nem kérdés, hogy az egyetemen időközben saját minimaffiát építő Márk ki felé húz.

Apropó Márk meg a minimaffia: az előző részben volt egy kis para, de az egész csak arra volt jó, hogy ismét bemutassák, hogy ez a Márk mennyire egy hű de talpraesett csibész kölök. Lassacskán körvonalazódik a teljes üzleti terv: a lenyúlt szoctámból hitelt adnak a hallgatóknak, sőt, ráépítenek egy cigi és piafutár partiszerviz vállalkozást is, amire végül Endrebá is áldását adja szóval töretlenül növekszik a biznisz. Olyannyira, hogy az elkezdi a helyi vagány csávók szemét is szúrni. Némi pisztollyal hadonászás után sikerül kimászniuk a szarból, de számíthatunk rá, hogy ezen a vonalon lesz még bonyodalom,

Gáll Feri számításai ezúttal sem jönnek be, vagyis nem pont úgy, ahogy eltervezte. A Jakab nyomozónővel való együttműködésük célja nyilván az volt, hogy Attila végső elkeseredésében adja fel magát, és valljon Hollósra. Most azonban Hollós tett neki keresztbe azzal, hogy kihozatta Mirát a börtönből, és ezzel egy ideig úgy tűnt, kútba esik a terv. Éles a különbség az első rész végén látott, háttérben a szálakat tökéletesen mozgató alvilági csúcsragadozó, illetve a most ábrázolt, eseményekre csak reagáló Feri közt. Mondhatni illúzióromboló. Ugyanakkor ha a másik oldalról nézzük, épp emiatt is lesz emberibb: nem tévedhetetlen, és nem jár mindig három lépéssel a többiek előtt. Ettől függetlenül arra azért gond nélkül képes, hogy Hollóst bosszúból hiteltelenítse barátai, üzlettársai szemében. Mostmár nagyon hiányzik valami kapaszkodó Gáll Feri története kapcsán, mert egyelőre az egész karakter légüres térben lebeg.

Mira a családi háborúból szerelme karjaiba próbál menekülni, de Oszit Janka közbenjárására összeverték Endrebá erősemberei. Kicsit logikátlan volt, hogy Mira egyből az apját látta a történések mögött, holott pont Janka volt az, aki vörös fejjel köpködve cigánykurvázta minden egyes esetben Oszit. Ja amúgy meg nem mellékesen a nagy összeomlás óta Attila volt a legvisszafogottabb, legnormálisabb családtag, Persze sározták Attilát rendesen, de ha a szerelmemet következetesen cigánykurvázná az anyám, azt nehezen tudnám figyelmen kívül hagyni. Attila rendesen szétesik a nagy számonkérés után, és nekimegy az egyik raktárosfiúnak, majd fel is mond a boltban, mondván ő nem dolgozik tovább együtt piti tolvajokkal. 

Közben Oszi szénája sem áll jól: ha nem lett volna elég amit Hollós embereitől kapott, akkor megkapta a magáét Erikától is, aki a vallomásának megváltoztatása miatt kiosztott még egy néhány lila foltot szegény Evelinnek, és kilátásba helyezte, hogy Mira helyett bizony ő mehet majd a börtönbe. Nyilván kell a létszám. Nem is csoda, hogy Oszi nem lát más lehetőséget, mint az öngyilkosságot. Mira elsőként, Attila viszont későn ér a helyszínre: Janka már rég lecsapott az összetört lányra, Attilát pedig játszi könnyedséggel pattintja le. Itt Mira tétlensége megint kicsit indokolatlan, hiszen pont pár jelenettel előtte hordta el egy utolsó aranyásónak az anyját. 

Ez már Attilának is beteszi a kaput. Janka és Endre árulása, a gyerekek elvesztése, a munkahelyi para már neki is túl sok, így végül mégis beteljesíti Feri akaratát: elmegy a rendőrségre és bevallja a tettét. Ez volt a rész utolsó jelenete, de megkockáztatom, hogy az összes közül a leggyengébb. A motiváció ugyan érthető, de az előadásmód túlságosan "magyarosra" sikerült. Ugyan ki fogalmazza meg úgy a vallomását, hogy "Egyedül cselekedtem, előre megfontolt szándékkal, hogy megakadályozzam Hollós Endre folyamatban lévő letartóztatását."?! Komolyan, mintha egy túlhivatalos rendőrségi jegyzőkönyvet kellett volna felolvasnia. 

Amúgyis, mintha ezzel a rendőrségi szállal lennének a legnagyobb gondban a készítők. Ha van gyenge karakter, és/vagy rosszul eljátszott szerep a sorozatban, akkor az mindenképpen a nyomozónőé. Minden egyes megnyilvánulásán érződik ez a maníros modoroskodás úgyhogy remélem hamarosan kiírják őt is a történetből.

Amint tehát látható, az Aranyéletnek még sokat kell tennie a tökéletességért. Bőven vannak indokolatlan történések, kicsit hullámzó a részek minősége, és néhol kapkodónak tűnik a történetvezetés is. Az általam nagyon várt múltbeli idősíkot egyelőre elég visszafogottan használják, hiszen gyakorlatilag semmi nem derült ki arról, hogy vajon mi történt Gáll Ferivel, miért van műlába és miért utálja annyira Hollóst, ahogy arról sem, hogy mi volt az a bizonyos sokat emlegetett konfliktus Attila és Endre között. Remélem a jövőben több hangsúlyt fektetnek erre a szálra, hiszen bőven tartogat lehetőségeket.

Ugyanakkor továbbra is vitathatatlanul kiemelkedik a magyar mezőnyből, és vannak pozitívumok bőséggel. Az atmoszférateremtéssel továbbra sincs probléma. Kellemes a megsárgult videofelvételek hangulatát idéző visszatekintő jelenetek képi világa, és egészen látványos kamerakezelési technikákat és beállításokat figyelhetnek meg az erre fogékonyak is. A pozitív karakterek (Attila és Mira) törvényszerű szenvedése, és a negatívabb karakterek (Janka és Márk) kisebb-nagyobb sikerei pedig végig garantálják a nyomasztó hangulatot. Az ember valahol titkon bízik benne, hogy a világ nem működhet így, de sajnos a való életben is sokszor kell szembesülnünk az élet igazságtalanságával. 

Ha tetszett a bejegyzés, like-olj, kommentelj, vagy oszd meg.
Ha nem szeretnél lemaradni az új bejegyzésekről, akkor kövess a facebookon: