Imádom, amikor magyarok világszínvonalú produkciót nyújtanak, és szerencsére ezzel egyre sűrűbben lehet szembesülni. Mintha 25 évvel a a rendszerváltás után a szocializmus rozsdás béklyói kezdenének végleg leszakadni. Különösképpen akkor örömteli ez a folyamat, amikor egy olyan területen születik remekmű, ahol amúgy a Barátok Közt és a Szomszédok a hivatkozási alap. Az Aranyélet "személyében" pedig egy újabb kép került ki a Hosszú Katinka, vagy épp a Saul fia fémjelezte magyar dicsőségfalra.

A második évad előtt a sorozat marketinggépezete is világszínvonalra kapcsolt: a pszichopata Negant ábrázoló plakátok mellett tele van a város az Aranyélet hirdetéseivel, és Amerikában megszokott fényűző, vörösszőnyeges díszbemutatón válogatott celebek és újságírók tekinthették meg a közelgő új évad első részeit. Engem ugyan nem hívtak meg (sebaj, majd a harmadik évad premierjére), de az egész körítés rádöbbentett, hogy az Aranyélet bizony egy ligában játszik a Walking Dead-del és a Trónok Harcával. És nem csak a külsőségeket tekintve. 

Ugyanis az első évad a gyerekbetegségek ellenére is egy kifejezetten jó felvezetése volt egy évadokon át tartó akciódráma-sorozatnak. Az egészet leginkább a Breaking Bad-hez tudnám hasonlítani: a főszereplő itt is a körülmények áldozata és belső morális értékrendje miatt törvényen kívüli cselekedetekre adja a fejét. A lassú történetvezetés itt is feltűnő, de mégis minden főszereplő súlyos erkölcsi dilemmákkal néz szembe. 

A szereplőgárda zseniális. Örülök, hogy sikerült elszakadni a Stohlbuci - Csányi - Szabó Győző mainstream vonaltól, és annak is, hogy a fiatalabb generáció is megmutathatja magát. Nem véletlenül említettem a Breaking Bad-et: nem gondoltam volna, hogy a Skyler Whiteként tucatnyi díjat bezsebelő Anna Gunn-nál fogok látni valaha is ellenszenvesebb feleségábrázolást, de Ónodi Eszter alakítása annyira kiemelkedő, hogy az összes díjat előre oda lehetne neki adni, ameddig fut a sorozat. Ő a tipikus aranyásó fekete özvegy, akit minden egészséges önképpel rendelkező férfi messziről elkerül.

Talán egyedül Mira történetszála az, ami kevésbé volt magával ragadó, hiszen a sztorihoz sokáig nem tett hozzá semmit, és kicsit olyan érzésem volt, mintha vmi tinidráma spinoffot néznék. Viszont az előzetes alapján úgy tűnik, hogy a második évadban sikerül majd a szálakat szorosabbra fűzni, és Mira forrófejűsége miatt fog szívni az egész bagázs.

Az Aranyélet kétségtelenül a valaha volt legjobb magyar sorozat, minden szempontból kiemelkedő, nemzetközi minőséget képvisel, emiatt pedig nyugodt szívvel ajánlom MINDENKINEK. Ha valaki még nem látta, akkor az első évad nyolc részét a hosszú hétvégéből hátralévő időben, illetve a többi estéken gond nélkül le lehet darálni Érdemes is értékelni a minőséget, mert akkor talán pár év múlva nem valami kereskedelmi tévés tehetségkutatóból szabadult marketinglufit küldünk majd ki az Eurovízióra.

Ha tetszett a bejegyzés, like-olj, kommentelj, vagy oszd meg.
Ha nem szeretnél lemaradni az új bejegyzésekről, akkor kövess a facebookon: