Azt mondja a mi Balázsunk, hogy azért nem jönnek a sikerek a magyar klubfutballban, mert nincsenek kint elegen a stadionokban. Nos, az a helyzet, hogy Balázs k*rvára fordítva ül a lovon. Nyílt levél Dzsudzsák Balázsnak.

- Balázsom, szépen kérlek, gondolkozz már, mielőtt beszélsz!

Történt ugyanis, hogy Balázs - velem ellentétben - kilátogatott a Ferencváros - Partizani Tirana BL-selejtező összecsapásra, ahol mint ismeretes a Fradi szégyenteljes, vállalhatatlan, csapnivaló játékkal, lélek nélkül esett ki az amúgy beugró albán csapat ellen. Balázst nagyon felidegesítette a mérkőzés, azonban - velem ellentétben - nem a pályán látottak miatt, hanem mert azok a tízezrek, akik utcára vonultak a válogatott sikereinek köszönhetően, most nem mentek ki szurkolni a Fradinak. Balázs szerint a lelkesedének nem csak pár hétig kéne tartania, és meg kéne lovagolni a válogatott által gerjesztett hullámot. 

Kedves Balázs!

Hadd mondjam el én is a véleményemet!

Mindenekelőtt leszögezném, hogy hatalmas tisztelője vagyok annak a magyar válogatottnak, amely évtizedek után kijutott egy világversenyre, ott elismerésre méltó teljesítményt nyújtott, és amely csapatnak Te magad is tagja vagy. Hiszem - Szőllősi Györggyel ellentétben -, hogy Te, mint a csapat kapitánya kulcsfontosságú szerepet töltöttél be a csapat sikerében. Nem csak a lőtt góljaid miatt, hanem mert megannyi szívet töltöttél meg tűzzel az öltözőben az érzelmes beszédeid közepette, ahogy az Pires filmjében is jól érzékelhető volt. Ezúton szeretném megköszönni azt az élményt, amit elsősorban Bordeaux-ban kaptam Tőletek, illetve amit itthon Magyarországon tapasztaltam a meccseket követően - és néha azóta is. 

Ugyanakkor el kell, hogy mondjam, szerintem egyáltalán nem érted a szurkolók lélektanát. A Te olvasatodban a jó eredmények a szurkolói támogatás hatására jönnek, amivel összességében nem tudok vitatkozni, hiszen bár olyat, mint Ti, soha nem érezhettem, de nyilvánvalóan hatalmas lökést ad ha tízezrek hajszolnak bele a győzelembe. Viszont fontos látni azt is, hogy a szurkolók támogatása csak akkor fog jönni, ha azt érezzük, hogy érdemes valamiért szorítani. Ha látjuk, hogy a csapat szívét-lelkét otthagyja a pályán azért, hogy eredményes legyen.

Pont úgy, ahogy Pali érkezése után láthattuk a magyar válogatotton. Hogy a selejtezők rossz kezdése ellenére felálltatok a padlóról, végig tapadtatok a riválisokra, és az utolsó utáni pillanatig is megvolt az esély, hogy egyenes ágon jussunk ki. Ez ugyan nem sikerült, de megmondom őszintén én ezt utólag nem is bánom, ugyanis a norvégok elleni meccseken nemcsak, hogy felszántottátok a pályát, hanem egy magasabban jegyzett csapatot fektettetek két vállra. Úgy érzem, hogy ezen a mérkőzésen talált egymásra igazán a válogatott és a szurkolói, ugyanis azt érezhettük, hogy "Igen, ezeknek a srácoknak érdemes szurkolni!" És innentől kezdve beszélhetünk többes szám első személyben Rólunk: a csapatról és a szurkolókról.

Bevallom őszintén, bennem az EB előtt az az érzés keringett, hogyha három szoros vereséggel, de küzdve zárjuk a csoportunkat, én már akkor is büszke vagyok. Persze azért nagyon bíztam benne, és drukkoltam, hogy sikerüljön elcsípni 1, esetleg 2 pontot Izland és Ausztria ellen, de igyekeztem racionálisan szemlélni az esélyeinket. Ennek ellenére a teljesítményetekkel túlszárnyaltátok még a legvérmesebb szurkolók várakozásait is; nem vallottatok szégyent, és bebizonyítottátok, hogy megérdemelten jutottunk ki. Ne legyenek kétségeid afelől, hogy a VB-selejtezőkre órák alatt fogják elkapkodni a szurkolók a belépőket, és ugyanúgy tízezrek fognak kivetítők elé az utcára vonulni (mert sajnos a Groupamába nem fogunk annyian beférni), mint az EB alatt.

Azt kell látnod Balázs, hogy ez a szurkolói támogatottság két év alatt épült fel, és jutott el odáig, hogy kicsik nagyok, hozzáértők és kívülállók együtt rajongjanak a magyar válogatottért. Mélyről indultatok, de bebizonyítottátok, hogy megérdemlitek az emberek szeretetét.

Sajnos a Fradiról csak az mondható el, hogy mélyről indult, a tavalyi Željezničar elleni kieséskor, és egy lépést sem volt képes megtenni előre. Lélek, küzdés, teljesítmény nélkül estek ki egy sehol sem jegyzett csapat ellen. Hidd el, ha továbbmentek volna, még ezen teljesítmény ellenére is kimentem volna a Salzburg elleni meccsre (pedig egyáltalán nem vagyok Fradi-drukker, és a kiesés is borítékolható lett volna), mert annyira futball-lázban égek, azonban a Fradinak egy papíron sokkal gyengébb csapatot sem sikerült felülmúlnia. Mégis, 8752 ember látogatott ki erre a mérkőzésre, ami a látottak fényében minimum hízelgő. ugyanis a Fradinak még teljesen üres lelátók előtt is kutya kötelessége lett volna lelépnie ezt az ellenfelet. 

Abban is egyetértek veled, hogy jó lenne meglovagolni ezt a hullámot, azonban ez elsősorban nem a szurkolók feladata. A klubfutball maga egy szórakoztatóipari szegmens, ahol a klubok, mint egy adott identitást képviselő szervezetek harcolnak a nézők kegyeiért, azaz a fogyasztókért. Ennek első frontvonala a játékosok által mutatott játék, így elsősorban az ő felelősségük, hogy bevonzzák a nézőket a stadionba. A Fradinál ez a kérdéses meccsen az értékelhetetlen kategóriába esett. Mi alapján várja azt bárki is, hogy ezek után szívesen menjenek ki a drukkerek akár egy Fradi meccsre? Ha egy ilyen ellenfél ellen is csak erre képesek a játékosok, akkor nincs miért kimenni, egyszerűen nem érdemes.

Ha a játékosok teljesítménye nincs meg, akkor a sportvezetőké a feladat, hogy valamivel bevonzzák a szurkolókat, de sajnos ők sem tettek semmi érdemlegeset. Dárdai javaslatát gyakorlatilag fontolóra sem vették, pedig ha valaki bizonyította a magyar futballban, hogy érdemes rá hallgatni, akkor az pont ő. Sajnos ennek a hozzáállásnak a megváltoztatására jelenleg nem sok esélyt látok, így viszont a nemzeti identitásukat megtaláló szurkolók sosem lesznek birtokában a Fradi-identitásnak.

Az elismerést minden esetben meg kell előznie valamilyen elismerendő teljesítménynek. Nem csak a szurkolók esetében, hanem az élet minden területén így van ez. Ahhoz, hogy a magyar szurkolók kimenjenek a stadionokba az kell, hogy jó játékosok, jó focit játszva, jó ellenfelek ellen, jó élményeket adjanak, ugyanis ezekért érdemes focit nézni. Jelen helyzetben azonban csak a jó játékosok adottak (a Fradi kerete EB-hősökkel van teletűzdelve). Képzeljük csak el, hogy mekkora esemény lenne, ha Gera vezetésével a Fradi 3-3-as döntetlent érne el mondjuk a Bayern München ellen egy fülledt őszi európai kupaesten... Nyilván nem kongana a stadion az ürességtől. 

Badarság azt állítani, hogy ez alkalommal a szurkolók tízezrei kellettek volna a sikerhez. Ezzel az állítással a válogatott teljesítményét is elbagatellizálod. Az EB előtt és alatt is "csak" a hatalmas lelki támogatás volt köszönhető a drukkereknek, ami szintén elismerésre méltó, viszont az elért eredmény titeket, a ti tehetségeteket, Dárdai és Storck hozzáértését, valamint a példás felkészülést és hozzáállást igazolja.

Ehhez a sikerhez csak az hiányzott, hogy a Fradi tökösen kiálljon, és bebizonyítsa az albánoknak, a drukkereknek és maguknak is: helyük van legalább az Európa Ligában. Az első lépés most nem sikerült, jövőre lehet újra próbálkozni. Aztán ki tudja, lehet, hogy pár év múlva majd egy stabil BL-résztvevő Fradi és egy stabil EL-résztvevő Vidi bajnoki összecsapása ugyanúgy tízezreket fog megmozgatni. 

Ha tetszett a bejegyzés, like-olj, kommentelj, vagy oszd meg.
Ha nem szeretnél lemaradni az új bejegyzésekről, akkor kövess a facebookon: