Az ötvenegyedik Super Bowl igazi érzelmi hullámvasút volt, azonnali örök klasszikus, amelyet évekig a legjobb meccsként fognak emlegetni. Pont olyan összecsapás volt, ami miatt emberek milliói imádják világszerte az amerikai futballt, és tartják a legnagyszerűbb sportnak - teljes joggal. Ez még akkor is így van, ha Falcons rajongóként egyszerre idegesítő és szívszorító volt látni a Patriots történelmi fordítását. Nincs mit szépíteni: egy már megnyert meccset adtunk le. A továbbiakban érzelmek, statisztika, okkeresés, és némi öröm az ürömben.

Bemelegítés

Falcons rajongónak lenni igencsak különleges dolog. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ismerősöm szorít az atlantai csapatnak hétről hétre, ennek megfelelően egy olyan társaságban néztem a döntőt, amelyben három die-hard, és kettő mérsékelt Pats-fan, illetve egy független képviselő mellett egyedüliként drukkoltam Matt Ryanéknek. A meccset megelőzően ment is a trash talk, persze minden él nélkül, hiszen ezt a Falconst könnyű szeretni; igazán látványos és hatékony focit játszanak mindenféle sallangtól mentesen, míg részemről annak idején pont a Patriots volt az a csapat, amelynek hatására megszerettem az amcsifocit, így ők is inkább a kedvelem kalapba esnek. 

1. félidő

Az első negyedben a csapatok adok-kapokjához hasonlóan felváltva kiabáltuk le egymás fejét, hogy "na mivan, hol vannak azok a híres offense-ek", és fogadtunk kitörő lelkesedéssel egy-egy biztatóbb playt, Ekkor úgy tűnt, hogy a mérkőzés megfelel majd az előzetes elvárásoknak, és végig kiélezett meccsen fej-fej mellett fognak haladni a csapatok.

Aztán jött a második negyed, amiben a Falcons gyakorlatilag azt hozta, amit egész szezonban, azaz tökéletesen kihasználva a támadóarzenált (na meg Brady remek passzát) felpakolt egy rakás pontot a táblára, míg a Patriots-játékosok mintha elfelejtették volna, hogy melyik játékot is játsszák. A félidő végefelé nagy egyetértésben idéztük fel a Falcons-Packers meccset, és joggal érezhették azt Pats-es cimboráim, hogy ezen az estén még az égiek sem akarják, hogy a Pats nyerjen. Én nyilvánvaló örömöm ellenére azért mértéktartóan megjegyeztem, hogy minden esély megvan egy fordított előjelű második félidőre. 

Halftime show

A szünetben arról beszélgettünk, hogy tulajdonképpen a Falconsnak nincs több dolga a meccsen, mint szétfutni az órát és támadásonként legalább 3-al növelni a pontjaik számát, emellett próbáltunk találni valamit, amibe kapaszkodhatnak a Pats-esek, nem sok sikerrel: teljes képszakadás volt, amit az első félidőben műveltek, a Falcons védelme pedig nagy hatásfokkal fojtott el minden próbálkozást.

2. félidő

A második félidőben aztán még reménytelenebbé vált az ötödik gyűrű begyűjtése Brady-éknek, hiszen egy szépen felépített támadás után beállt a legnagyobb, 25 pontos különbség. Itt már minden a Patriots ellen szólt, hiszen közel 70%-ban az a csapat nyerte a döntőt, aki az első pontokat szerezte, tíz pontnál nagyobb hátrányból még soha nem fordítottak Super Bowl-on, míg Brady legnagyobb comeback-je is "csak" 24 pontos volt. Pats-es barátaim teljes letargiában, szinte feladva minden reményüket, én meg mámoros nyugalomban szemléltem, ahogy pörögnek a másodpercek. 

A Patriots ennek ellenére nem adta fel, és szépen lassan elkezdte ledolgozni a hátrányát. Előbb egy touchdownnal (az extra kimaradt), majd egy mezőnygóllal 16 pontra csökkentették a különbséget, ami ugyan még mindig hatalmas deficit - pláne 9 perccel a vége előtt - viszont ha nehezen is, de 2 labdabirtoklással pont ledolgozható. Egyszerű volt tehát a képlet: egy mezőnygólt kell rúgnunk, három labdabirtoklásra növelni a különbséget, és megvan a meccs. Valljuk be, nehezebb feladatot is megoldottak már a történelem során.

Ami viszont ezután történt, az megmagyarázhatatlan és feldolgozhatatlan: amatőr hibák sorozatával átadtuk a mérkőzés irányítását az ellenfelünk kezébe. Nem tudom kinek jutott eszébe 3rd&1-nál passzjátékot hívni, de ha Shanahan-nek, akkor nem is baj, hogy jövőre megy a 49ers-hez. Matty kezéből kiütötték a labdát és az 6 perccel a vége előtt  az ellentámadásból 8 pontra zárkóztak a bostoniak. A védelem igaz, hogy nem volt olyan ellenállhatatlan, mint addig, de semmi gond, továbbra is csak egy FG kell és miénk a Lombardi.

És IGEN! Újra az a Falcons van a pályán, akit igazán szeretünk: Freeman negyven yardos futás, Julio földöntúli oldalvonalas elkapás, és máris mezőnygól távolságban vagyunk. Innentől kezdve 3 futójáték, 2 elégetett perc, egy field goal, és megvagyunk, UGYE?! Hát nem! Újabb passzjáték gigasack, 12 yard veszteség, de még mezőnygól távolság. Tűkön ülünk, már aki bírja ülve. NEMHISZEMELBA****, HOLDING, ilyen nincs! Utolsó play, hogy visszaérjünk mezőnygól-pozícióba, incomplete. Összetörtem. A csapat is. Pontosan tudom, hogy itt már nincs az a defense, amelyik megállítja ezt a felspanolt Pats-et, amelyik esélyt kapott, hogy véghezvigye a lehetetlent, és csak a csodában bízok. Pontosan tudom, mert mikor anno játszottam, én is megéltem...

Támad a Pats, a srácok talpon, én kezemmel a fejemet fogva ülök. Nem értik hogyan bírom ülve. Legbelül érzem, hogy hacsak nem történik csoda, a Pariots végigmegy, és egyenlíteni is fog. Így is lett. Már csak abban bízok, hogy mi nyerjük a pénzfeldobást, mert akkor még lehet esélyünk a végén behúzni. Hát ez sem jött be. Hosszabbítás után a New England a bajnok. Megcsinálták, történelmet írtak. Nem is egyet. Legnagyobb comeback, ötödik gyűrű, rekord passzolt yard... Mondjuk Brady MVP-címe nettó vicckategória. 

Döntő faktor

Hogy mi volt, amin elment a meccs? Három dolgot emelnék ki: a fáradtságot, a tapasztalatlanságot és a rossz playhívásokat. Utóbbiról már beszéltem, nézzük az első kettőt. A döntő előtti héten sokat néztem az NFL Network elemzéseit, ahol volt játékosok, köztük Super Bowl győztesek, Hall of Famerek rengeteget beszéltek arról, hogy mennyit számít a Super Bowl-tapasztalat, hiszen a játékosok ilyenkor sokszor annyira felpörögnek, hogy már a meccs kezdetére el is fáradnak. Ezt a nyomást pedig sokkal könnyebben kezelik azok, akik korábban már jártak a döntőben. Ennek a fáradtságnak a jelei egyértelműen jelentkeztek a Falcons csapatán, gondoljunk csak a holdingra, vagy a turnover előtti elmaradt blokkra. Az ilyen figyelmetlenségből, fegyelmezetlenségből adódó hibák amúgy is jellemzőek a Falconsra: az Eagles és a Chiefs elleni meccs is ilyeneken úszott el. 

Egy másik nagyon fontos tényező, hogy a Patriots nagy feltámadásának kezdetén körülbelül kétszer annyit volt pályán a New England offense, mint az Atlanta. Ez ugye elsősorban a védelmek miatt fontos, hiszen minnél többet vannak a pályán, annál fáradtabbak, annál kevésbé tudnak koncentrálni, és levédekezni az ellenfél támadásait. Ez a statisztikai adat amúgy mind playek számában, mind időben igaz a mérkőzés egészére is. Érezhető is volt, hogy az Atlanta védelme a meccs végefelé már nem muzsikált olyan hatékonyan. Mindez pedig pont elég volt a hőstetthez. 

A jövő fényes

Az Atlanta szereplése kapcsán azért pozitív gondolataink is lehetnek. A rájátszásban a Seattle, és a Green Bay ellen egyetlen percig sem volt veszélyben a Falcons győzelme, és 51 percig ugyanez volt a helyzet a New England ellen is. Az volt az ember érzése, hogy a játék minden elemében a Falcons akarata érvényesül, és tökéletesen kontrollálják a pályán zajló eseményeket. Úgy érzem, hogy ezt a teljesítményt a liga bármelyik csapata ellen képesek produkálni, ami biztató a jövőre nézve.

Annál is inkább, hiszen ez egy szemtelenül fiatal gárda, és amennyiben sikerül a kulcsjátékosokat megtartani, akkor idővel és tapasztalattal ezek a gyermeteg hibák is ki fognak kopni. Ezzel párhuzamosan pedig egy, a Patriotshoz hasonló dinasztia felemelkedésének lehetünk szemtanúi az Atlantában. Biztos vagyok benne, hogy a következő években még oda fog érni ez a Falcons a Super Bowl-ba, és előbb-utóbb be is fogják húzni 

Ha tetszett a bejegyzés, like-olj, kommentelj, vagy oszd meg.
Ha nem szeretnél lemaradni az új bejegyzésekről, akkor kövess a facebookon:

Kleinheisler Lászlót valamiért mellőzte a Vidi, és csak a tartalékcsapatban szorítottak neki helyet. Mindezek ellenére Brend Storck meglátott benne valamit, hiszen válogatottunk azért messze van a világsztárok gyülekezetétől, de nyeretlen kétéveseket csak úgy mégsem szoktak behívni. Kleini nem okozott csalódást, nagyszerűen játszott a pótselejtező mérkőzéseken és az EB-n is hasznos tagja volt a csapatnak egészen sérüléséig.

A Werder még az EB-t sem várta meg, tavaly ilyenkor kapva kaptak az alkalmon és feloldották Kleinheisler száműzetését. Akkor úgy tűnt, hogy semmi sem tarthatja vissza a magyar Scholest attól, hogy idővel rendszereseurópai kuparésztvevő legyen. A Brémánál nem játszott sokat, és ezt könnyű is volt azzal magyarázni, hogy a magyar harmadosztály után nincs meg a kellő edzettség, így nyáron továbbállt a friss feljutó Darmstadthoz. Nyilvánvalóan visszalépés volt, de azért nem bánkódtam, hiszen a Bundesliga mégiscsak a Bundesliga, és talán a játéklehetőség is több lesz. Újabb félév telt el, és azt olvasom, hogy hazaigazol a Fradiba...  Lefagyva nézek, hogy WTF?! Ennyire félreismerte volna Storck? Vagy ilyen ügyesen átverte egész Magyarországot, de még a németek egy részét is? 

Aztán a facebookot pörgetve kiderült a turpisság;

Kleinheisler egy év alatt nem volt képes alapszinten megtanulni kommunikálni a csapattársaival és az edzőivel

Adom minden szavadat, kedves poszter. A menedzsere szerint "Mentálisan, kommunikációban és a német nyelvben van némi lemaradása." Szóval kalimpálva és mutogatva próbált szót érteni a mi Lacink. Végülis ha majmok lennének a csapattársai ez talán elégséges is lenne. Mondjuk eleve milyen elcseszett dolog az, hogy valakiben még az igény sem alakul ki arra, hogy beszélni tudjon az őt nap mint nap körülvevő emberekkel...

Így tehát szépen hazaküldték megmutatni, hogy mi az a szint amit itthon elérhet a meglévő tudásával. Hátha észreveszi, hogy egy kis energiabefektetéssel akár olyan csapatba is kerülhetne, amellyel valós esélyei vannak a BL-főtáblára. Hátha tud rá hatni Gera Zoli, hogy "hát igen, jó ezzel a Fradival a BL második selejtezőköre, meg a Mennyei, de azért a Fulhammel mégiscsak jobb volt Európa Liga döntőt játszani." Mert hát Lacikát valószínűleg csak egy alap német nyelvtudás választja el attól, hogy értelmes, európai szinten jegyzett csapatokban játszhasson. Miközben körülötte egy éve mindenki aki releváns tényező manapság a futballban, (azaz képes hatni egy futballközegre és/vagy hasznosítható tudást tud(na) átadni) az németül beszél. 

Mindeközben pedig Nagy Ádámnak fél év után olyan jól megy a "kommunikáció", hogy a Bologna drukkerei december hónap legjobbjának választották meg, és Pirlóhoz hasonlítják. 

Adott tehát a feladat, nyárig meg kéne tanulni németül. A magyar bajnokság ördögi é kibírhatatlan iramára nyilván nem lehet majd fogni, ha esetleg nem sikerül. Én őszintén mondom drukkolok neki, mert szeretem a csupaszív játékosokat, akik felszántják a pályát. Állítólag a tehetsége megvan, úgyhogy már csak egy kis ész hiányzik...

Ha tetszett a bejegyzés, like-olj, kommentelj, vagy oszd meg.
Ha nem szeretnél lemaradni az új bejegyzésekről, akkor kövess a facebookon:

Megmondom őszintén, a második rész megtekintése után nem terveztem visszatekintőt írni, mert nem éreztem elég tartalmasnak, elég erősnek. Ezzel szemben a harmadik epizód után mégis pár szóban érdemes felidézni, hogy mi is történt egy héttel ezelőtt, hiszen ismét ügyesen mozgatták és kapcsolták össze a szálakat.

A második rész ugye javarészt Mira és a börtön körül forog, az ősök elsőszámú célja, hogy valahogy őt kihozzák. Persze pénzük nincs, hogy tovább fizessék a sztárügyvédet, így Attila kénytelen ellátogatni Gáll Ferihez, akitől csak egy kis szívességet kér. Feri visszautasítja, mondván az ilyen kis szívességek miatt tart ott az ország, ahol. Mindeközben Jakab Erika nyomozónő tovább hergelte Mirát a börtönben Attila ellen, és egyértelművé tette, hogy a szabadságához az kell, hogy Attila feladja önmagát.

Márk a dugipénzéből kifizeti Dr. Hevér Gábort, ám ez még nem lenne elég a megváltáshoz: mint az várható is volt, Janka is beszáll a sakkjátszmába, és Endrebá segítségét kéri, aki három telefonnal elintézi, hogy Mira szabadlábon védekezhessen tovább. Janka persze rögtön elalél a gyönyörtől, hogy egy kompetens férfi ismét csak az ő kedvéért mozgat meg minden követ, így mire Attila már hazafelé tart a frissen kiengedett lánnyal, Janka bejelenti, hogy márpedig rá ne számítsanak az esti vacsinál: ő mától Endrebánál eszi a kolbászt. (ba-dum-ts) Attila kiakadása érthető ugyan, viszont kicsit túlzónak éreztem... Valljuk be, nem fizettek volna túl sokat, ha fogadunk erre a fordultra... 

Összességében viszont jól megágyazott a harmadik rész központi szálának, azaz Attila folyamatos leépülésének, és rész végi kiborulásának. Janka ugyanis már a rész elején ledobja az atomot, és bejelentkezik a gyerekekért, mert nekik is sokkal jobb lesz az új apunál. Persze hozza Hollóst is szemléltetés céljából: nézd meg Atikám, Endre a hipszter zakójában egy talpig férfi, te meg a bizitiboj egyenruhában próbálod nyomni a tisztességest, hát normális vagy?! Szerencsétlen Mira egy pillanat alatt a két szülő dominanciaharcának ütközőpontjában találja magát, nyilván másra sem vágyik az első kóteren kívül töltött este után. Mira döntése lóg a levegőben, de az persze nem kérdés, hogy az egyetemen időközben saját minimaffiát építő Márk ki felé húz.

Apropó Márk meg a minimaffia: az előző részben volt egy kis para, de az egész csak arra volt jó, hogy ismét bemutassák, hogy ez a Márk mennyire egy hű de talpraesett csibész kölök. Lassacskán körvonalazódik a teljes üzleti terv: a lenyúlt szoctámból hitelt adnak a hallgatóknak, sőt, ráépítenek egy cigi és piafutár partiszerviz vállalkozást is, amire végül Endrebá is áldását adja szóval töretlenül növekszik a biznisz. Olyannyira, hogy az elkezdi a helyi vagány csávók szemét is szúrni. Némi pisztollyal hadonászás után sikerül kimászniuk a szarból, de számíthatunk rá, hogy ezen a vonalon lesz még bonyodalom,

Gáll Feri számításai ezúttal sem jönnek be, vagyis nem pont úgy, ahogy eltervezte. A Jakab nyomozónővel való együttműködésük célja nyilván az volt, hogy Attila végső elkeseredésében adja fel magát, és valljon Hollósra. Most azonban Hollós tett neki keresztbe azzal, hogy kihozatta Mirát a börtönből, és ezzel egy ideig úgy tűnt, kútba esik a terv. Éles a különbség az első rész végén látott, háttérben a szálakat tökéletesen mozgató alvilági csúcsragadozó, illetve a most ábrázolt, eseményekre csak reagáló Feri közt. Mondhatni illúzióromboló. Ugyanakkor ha a másik oldalról nézzük, épp emiatt is lesz emberibb: nem tévedhetetlen, és nem jár mindig három lépéssel a többiek előtt. Ettől függetlenül arra azért gond nélkül képes, hogy Hollóst bosszúból hiteltelenítse barátai, üzlettársai szemében. Mostmár nagyon hiányzik valami kapaszkodó Gáll Feri története kapcsán, mert egyelőre az egész karakter légüres térben lebeg.

Mira a családi háborúból szerelme karjaiba próbál menekülni, de Oszit Janka közbenjárására összeverték Endrebá erősemberei. Kicsit logikátlan volt, hogy Mira egyből az apját látta a történések mögött, holott pont Janka volt az, aki vörös fejjel köpködve cigánykurvázta minden egyes esetben Oszit. Ja amúgy meg nem mellékesen a nagy összeomlás óta Attila volt a legvisszafogottabb, legnormálisabb családtag, Persze sározták Attilát rendesen, de ha a szerelmemet következetesen cigánykurvázná az anyám, azt nehezen tudnám figyelmen kívül hagyni. Attila rendesen szétesik a nagy számonkérés után, és nekimegy az egyik raktárosfiúnak, majd fel is mond a boltban, mondván ő nem dolgozik tovább együtt piti tolvajokkal. 

Közben Oszi szénája sem áll jól: ha nem lett volna elég amit Hollós embereitől kapott, akkor megkapta a magáét Erikától is, aki a vallomásának megváltoztatása miatt kiosztott még egy néhány lila foltot szegény Evelinnek, és kilátásba helyezte, hogy Mira helyett bizony ő mehet majd a börtönbe. Nyilván kell a létszám. Nem is csoda, hogy Oszi nem lát más lehetőséget, mint az öngyilkosságot. Mira elsőként, Attila viszont későn ér a helyszínre: Janka már rég lecsapott az összetört lányra, Attilát pedig játszi könnyedséggel pattintja le. Itt Mira tétlensége megint kicsit indokolatlan, hiszen pont pár jelenettel előtte hordta el egy utolsó aranyásónak az anyját. 

Ez már Attilának is beteszi a kaput. Janka és Endre árulása, a gyerekek elvesztése, a munkahelyi para már neki is túl sok, így végül mégis beteljesíti Feri akaratát: elmegy a rendőrségre és bevallja a tettét. Ez volt a rész utolsó jelenete, de megkockáztatom, hogy az összes közül a leggyengébb. A motiváció ugyan érthető, de az előadásmód túlságosan "magyarosra" sikerült. Ugyan ki fogalmazza meg úgy a vallomását, hogy "Egyedül cselekedtem, előre megfontolt szándékkal, hogy megakadályozzam Hollós Endre folyamatban lévő letartóztatását."?! Komolyan, mintha egy túlhivatalos rendőrségi jegyzőkönyvet kellett volna felolvasnia. 

Amúgyis, mintha ezzel a rendőrségi szállal lennének a legnagyobb gondban a készítők. Ha van gyenge karakter, és/vagy rosszul eljátszott szerep a sorozatban, akkor az mindenképpen a nyomozónőé. Minden egyes megnyilvánulásán érződik ez a maníros modoroskodás úgyhogy remélem hamarosan kiírják őt is a történetből.

Amint tehát látható, az Aranyéletnek még sokat kell tennie a tökéletességért. Bőven vannak indokolatlan történések, kicsit hullámzó a részek minősége, és néhol kapkodónak tűnik a történetvezetés is. Az általam nagyon várt múltbeli idősíkot egyelőre elég visszafogottan használják, hiszen gyakorlatilag semmi nem derült ki arról, hogy vajon mi történt Gáll Ferivel, miért van műlába és miért utálja annyira Hollóst, ahogy arról sem, hogy mi volt az a bizonyos sokat emlegetett konfliktus Attila és Endre között. Remélem a jövőben több hangsúlyt fektetnek erre a szálra, hiszen bőven tartogat lehetőségeket.

Ugyanakkor továbbra is vitathatatlanul kiemelkedik a magyar mezőnyből, és vannak pozitívumok bőséggel. Az atmoszférateremtéssel továbbra sincs probléma. Kellemes a megsárgult videofelvételek hangulatát idéző visszatekintő jelenetek képi világa, és egészen látványos kamerakezelési technikákat és beállításokat figyelhetnek meg az erre fogékonyak is. A pozitív karakterek (Attila és Mira) törvényszerű szenvedése, és a negatívabb karakterek (Janka és Márk) kisebb-nagyobb sikerei pedig végig garantálják a nyomasztó hangulatot. Az ember valahol titkon bízik benne, hogy a világ nem működhet így, de sajnos a való életben is sokszor kell szembesülnünk az élet igazságtalanságával. 

Ha tetszett a bejegyzés, like-olj, kommentelj, vagy oszd meg.
Ha nem szeretnél lemaradni az új bejegyzésekről, akkor kövess a facebookon:

Hét végre eljött a nagy nap, megjött az Aranyélet második évadának nyitóepizódja, és hát... Ez igen! Nem kellett csalódnunk. A készítők maguknak tették magasra a lécet, és sikerült is megugrani. Ha nem tudnánk, hogy magyar sorozatról van szó, akkor csak a betétdalokból, a magyar helyszínekből és élethelyzetekből sejthetnénk, hogy az. Egy biztos: sem a szereplők, sem mi nem fogunk unatkozni a második évad alatt...

Nagy volt a várakozás a második évad előtt, hiszen az első felvonást egybehangzóan imádta a sajtó és a közönség is. Ennek megfelelően a készítők rátettek egy lapáttal, és szintet léptek. Az új intro nagyon jól sikerült, az alatta szóló újrahangszerelt zene pedig sejtelmesen baljós. Az előző évadhoz képest pár hónapot ugrottunk az időben, így minden karakter új élethelyzetbe került és kicsit más kihívásokkal kell szembenéznie. Talán éppen emiatt lengte körül egy feszültséggel teli bizonytalanság az egész részt, hiszen az utolsó jelenetig szinte semmilyen kapaszkodót nem kaptak a nézők ahhoz, hogy megértsék mi miért történik úgy ahogy.

Ha én úgy éreztem, hogy Mira történetszála kicsit kilógott az Aranyélet első évadából, akkor ezt biztosan érzékelték Dyga Zsomborék is, akik nyilván jobban értenek hozzá, mint én. Hát most ezen változtattak is, hiszen az első részben mindent megtettek, hogy a Mira körüli események szerves részét képezzék a történetvezetésnek. Ugye az előző évadban felgyújtotta Kálmán kocsiját, emiatt most járhatnak tárgyalásra. Elsőre nem volt világos, hogy Kálmán (a rokikártyás, szlovákrendszámos Porsche-ában természetesen) miért szopatja odavissza szerencsétlen Miklósiékat (konkrétan fel is teszik a kérdést a tárgyalás során), aztán eszembe jutott, hogy Jankának biztos voltak húzásai a kis románcuk során. Ettől függetlenül a tárgyalás jól halad, és úgy tűnik Mira megússza olcsón. 

Attila jómunkásember üzemmódban tolja a biztiboj melót, Márk az egyetemen nyomul és láthatóan olvasott pár könyvet az emberek lehúzásáról, emellett pedig egy fancy étteremben mosogat, nem tűnik túl izginek. Janka beszállt az MLM-bizniszbe, de láthatóan büdös neki a munka és méla undorral tekint mindenre, ami kispolgári, azaz biztos, hogy ő sem fog sokáig a seggén nyugodni. A család eladta a Rózsadombi villát, és beköltöztek Attila anyjához, szóval elég lehangoló az egész.

Az évadban bevezetik a flashbackeket, ami jó lehetőség, hogy mélyítsék a karaktereket, és megtudjunk egyet s mást az egymáshoz való viszonyukról. Érdekes lesz látni az Attila-Janka-Hollós szerelmi háromszög kibontakozását, hiszen erről eddig nem tudtunk semmit, de a szereplők mégis előszeretettel utalgattak rá többször is az első évadban. Feltűnik továbbá egy új, rosszarcú alak, bizonyos Gáll Feri, aki erősen kötődik Attiláékhoz, hiszen mint kiderült együtt törték anno a kocsikat, viszont úgy tudták azóta meghalt, vélhetően valami közös balhéjuk során. Most azonban mégis itt van, és Attilával akar haverkodni. Nagyon jó volt a Darabokra törted a szívem-re kijátszott átvezetés a két idősík közt, amivel végre valahára értelmet nyert, hogy Halott Pénzék megcsinálták ezt a feldolgozást. Tipikusan olyan megoldás volt, ami jól mutatja, hogy a készítők mennyire tehetségesek, és milyen jó is az, ha lehetőségük van feszegetni a határaikat.

Márk lehaverkodik a HÖK-ösökkel, akik nyilvánvalóan sikkasztják a szoctámot, és újfajta üzleti modellt ajánl nekik egy kis jutalék ellenében, sőt az is kiderül, hogy mindeközben Endrebá egyengeti az útját amolyan apaszerepben tetszelegve. Feltűnik Oszi is, aki Mirára vall egy korábban elkövetett csínyük kérdésében, így rosszra fordul a tárgyalás. Janka megpróbálja lefizetni Oszit, amire Mirának eldurran az agya és barátnője karjaiba menekül a pitiáner családjától. Aztán az egész csak még rosszabb lesz, mikor Mira tudomást szerez arról, hogy apja megölt egy rendőrt, így a következő tárgyaláson ő maga vallja be, hogy ki akarták játszani a törvényt. Kattan a bilincs, és Mira mehet a börtönbe.

Ahol aztán jön a mindent megmagyarázó duplacsavar, az epizódvégi cliffhanger, és jaj de jó egyáltalán ilyenekről beszélni egy magyar sorozat kapcsán... Kiderül, hogy Tomcsa - aki a rendőr meggyilkolásával kapcsolatban elvitte a balhét Attila helyett - lepaktált Gáll Ferivel, és az is, hogy bizony Gáll Feri az, aki leginkább el akarta tenni láb alól Endrebát, így Attila az ő levesébe köpött bele. Feri megígéri Tomcsának, hogy kijuttatja a börtönből, majd beszáll az ügyet átvevő nyomozónő mellé, akivel kedélyesen tárgyalják ki, Tomcsa abban a pillanatokban zajló halálra verését, illetve hogy hogyan csalják tőrbe Attilát Mira tárgyalásával. 

Nagyszerű megoldás, jár a taps. Ezzel a húzással megoldották, hogy az egész epizód alatt tapintható volt a feszültség, kellően titokzatosak legyenek a történések, a néző megkapja a végén a katartikus megoldókulcsot, mindemellett pedig felépítettek egy nagyszerű főgonoszt, aki nem rest sorsokkal és emberéletekkel játszani ahhoz, hogy elérje a célját. Alig várom, hogy hogyan fűzik tovább a történetet. 

Két gondolat keringett a fejemben az epizód kapcsán, és mindkettő a gyerekekhez kapcsolódik: 

Az első, hogy vajon meddig fogja még erőltetni Mira ezt a jókislány szerepkört. Alapvetően ő a család legtisztább tagja, jó szándékú, csak elég felelőtlen. Viszont a rész alatt fokozatosan építették le az ő személyét, és több olyan mélyütést is bevittek neki, amivel komolyan befolyásolhatják a személyiségfejlődését. Lehet valaki jóindulatú és tisztaszívű, viszont az Aranyélet univerzumában, aki korpa közé kerül, azt megeszik a disznók (lásd Attila). Ez az ő elkerülhetetlen személyes drámája, ami nagyon jó történetelemnek néz ki. 

A másik egy teória, ami Márkhoz kapcsolódik: Amint azt fentebb leírtam, Attila Mirához hasonlóan csak jót szeretne, vállalható, néhol nemes elvek mentén hoz rossz döntéseket, azonban Márk egy igazi simlis rosszfiú, aki közegétől függetlenül keresi a bajt. Ennek a srácnak fizeti az egyetemét, ad munkát, és egyengeti az útját Endrebá, aki megszólalásig megegyező karakter. Emellett ugye tudjuk azt is, hogy Janka nem is kicsit kavargatott Endrebával, és az főcim alatt a kettejük közötti viszonyról festett kép is többnek tűnik, mint barátinak. Lehetséges, hogy Márk Janka félrekefélésének az eredménye, és így Hollós fia? Nekem gyanús.  

Ha tetszett a bejegyzés, like-olj, kommentelj, vagy oszd meg.
Ha nem szeretnél lemaradni az új bejegyzésekről, akkor kövess a facebookon:

Imádom, amikor magyarok világszínvonalú produkciót nyújtanak, és szerencsére ezzel egyre sűrűbben lehet szembesülni. Mintha 25 évvel a a rendszerváltás után a szocializmus rozsdás béklyói kezdenének végleg leszakadni. Különösképpen akkor örömteli ez a folyamat, amikor egy olyan területen születik remekmű, ahol amúgy a Barátok Közt és a Szomszédok a hivatkozási alap. Az Aranyélet "személyében" pedig egy újabb kép került ki a Hosszú Katinka, vagy épp a Saul fia fémjelezte magyar dicsőségfalra.

A második évad előtt a sorozat marketinggépezete is világszínvonalra kapcsolt: a pszichopata Negant ábrázoló plakátok mellett tele van a város az Aranyélet hirdetéseivel, és Amerikában megszokott fényűző, vörösszőnyeges díszbemutatón válogatott celebek és újságírók tekinthették meg a közelgő új évad első részeit. Engem ugyan nem hívtak meg (sebaj, majd a harmadik évad premierjére), de az egész körítés rádöbbentett, hogy az Aranyélet bizony egy ligában játszik a Walking Dead-del és a Trónok Harcával. És nem csak a külsőségeket tekintve. 

Ugyanis az első évad a gyerekbetegségek ellenére is egy kifejezetten jó felvezetése volt egy évadokon át tartó akciódráma-sorozatnak. Az egészet leginkább a Breaking Bad-hez tudnám hasonlítani: a főszereplő itt is a körülmények áldozata és belső morális értékrendje miatt törvényen kívüli cselekedetekre adja a fejét. A lassú történetvezetés itt is feltűnő, de mégis minden főszereplő súlyos erkölcsi dilemmákkal néz szembe. 

A szereplőgárda zseniális. Örülök, hogy sikerült elszakadni a Stohlbuci - Csányi - Szabó Győző mainstream vonaltól, és annak is, hogy a fiatalabb generáció is megmutathatja magát. Nem véletlenül említettem a Breaking Bad-et: nem gondoltam volna, hogy a Skyler Whiteként tucatnyi díjat bezsebelő Anna Gunn-nál fogok látni valaha is ellenszenvesebb feleségábrázolást, de Ónodi Eszter alakítása annyira kiemelkedő, hogy az összes díjat előre oda lehetne neki adni, ameddig fut a sorozat. Ő a tipikus aranyásó fekete özvegy, akit minden egészséges önképpel rendelkező férfi messziről elkerül.

Talán egyedül Mira történetszála az, ami kevésbé volt magával ragadó, hiszen a sztorihoz sokáig nem tett hozzá semmit, és kicsit olyan érzésem volt, mintha vmi tinidráma spinoffot néznék. Viszont az előzetes alapján úgy tűnik, hogy a második évadban sikerül majd a szálakat szorosabbra fűzni, és Mira forrófejűsége miatt fog szívni az egész bagázs.

Az Aranyélet kétségtelenül a valaha volt legjobb magyar sorozat, minden szempontból kiemelkedő, nemzetközi minőséget képvisel, emiatt pedig nyugodt szívvel ajánlom MINDENKINEK. Ha valaki még nem látta, akkor az első évad nyolc részét a hosszú hétvégéből hátralévő időben, illetve a többi estéken gond nélkül le lehet darálni Érdemes is értékelni a minőséget, mert akkor talán pár év múlva nem valami kereskedelmi tévés tehetségkutatóból szabadult marketinglufit küldünk majd ki az Eurovízióra.

Ha tetszett a bejegyzés, like-olj, kommentelj, vagy oszd meg.
Ha nem szeretnél lemaradni az új bejegyzésekről, akkor kövess a facebookon:

Hatalmas fenntartásokkal vártam a The Walking Dead hetedik évadát. Mit fentartásokkal?! Konkrétan ultimátumot kapott tőlem az AMC zászlóshajója: amennyiben nem mutatnak valami komolyat, akkor idén utoljára csatlakozok Rick-hez és pajtásaihoz a posztapokaliptikus zombitrancsír során. Viszont úgy gondoltam, hogyha már a förtelmes Fear The Walking Dead megérdemelt egy második esélyt (NEM!), akkor adjuk meg ezt az eredeti sorozatnak is.

Hozzá kell azért tenni, hogy a készítők maguknak tették nehézzé a feladatot: a legutóbbi félévadban művelt általános töketlenkedés, illetve a karakterek érthetetlen önmagukból való kifordítása irritáló méreteket öltött, így nem csoda, hogy sokaknak betelt a pohár. Mondok pár példát. Ugyan melyik párhuzamos univerzumban lenne képes egy erdőben bárki is Daryl mögé lopózni és lefegyverezni őt? Mi értelme volt részeken keresztül építeni Denise karakterét, hogy aztán egy tollvonással kitöröljék az egészet? Hogy a korábban Rambonagyiként tevékenykedő totál badass Carol karakterének teljes "kiheréléséről" már ne is beszéljünk. 

Persze a fenti elbarikádozott történetelemek csak egyetlen dologra voltak jók: hogy a szezon fináléjára tudják időzíteni Negan nagy debütálását. Eleve mennyire egy elcseszett ötlet volt fél évadon keresztül húzni egy olyan karakter bemutatását, akiről már a félévadzáró előtt is ódákat zengett az internet, hogy mekkora egy utálatos féreg, meg hasonlók. Konkrétan az évadzárót megelőző hét részt akár zárójelbe is lehetne tenni, mert annyira jelentéktelen volt. Mindezt pedig csak azért, hogy hatásvadász módon a tévétörténelem talán legszemetebb cliffhangerével küldjék nyári pihenőre a sorozatot...

Tudtuk, hogy egyvalaki meg fog halni. Azt is tudtuk, hogy a képregényben ki halt meg. Persze mindenki azt találgatta, vajon be merik-e vállalni a készítők, hogy hűek maradnak a képregényhez, és kinyírják Glenn-t, vagy továbbra is fanservice-módban nyomják, életben hagyják a nézők kedvenc jófiúját, és inkább egy másik karaktert tesznek el láb alól. Akármelyik utat választják a készítők, biztos a csalódás. Szóval magas volt a léc...

...de szerencsére sikerült megugrani, és egy olyan epizódot lerakni az asztalra, ami egyszerre volt csontig hatolóan drámai, sokkoló, váratlan és elképesztően feszült. Az előző évaddal ellentétben itt jó megoldás volt az időhúzás: kellően idegesítő volt a várakozás, hogy kiderüljön, vajon kire jött ki a mondóka, és így a karakterépítés is hatásosabb volt: az, ahogy Negan negédesen belemosolygott Rick arcába, miután szétverte az egyik "családtagjának" a fejét, egészen mély pszichopátiai tünetekre enged következtetni.

Aztán persze Abraham legyilkolásán csak azért nem ásítottam el magam (ugyanis a képregényben Abrahamet lőtték fejbe Denise helyett), mert szokatlanul vizuálisan ábrázolták a történteket. Aztán pár perccel később kényelmetlenül sokkolt állapotba kerültem, amikor Glenn a fejére mért két ütéstől kiguvadó szemmel, agysérülésével küzdve próbálja kinyögdécselni szerelméhez intézett búcsúszavait. Ahogy ezeket a sorokat írom, ugyanúgy hatalmába kerít a szorongás és szúr a mellkasom, mint tegnap a rész közben. Kétségtelenül felkavaró jelenetsort raktak össze, ugyanakkor egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy kevésbé kirívó képi ábrázolással képesek lettek volna ekkora hatást elérni. Innentől kezdve viszont kilóra megvettek, és teljesen beszippantott az epizód. 

Az évadnyitó amúgy egyértelműen arra épült, ahogyan Negan fokozatosan meg-megtöri Ricket, ennek csúcspontja pedig az a jelenet volt, amikor választásra kényszerítette őt: vagy levágja a saját fia kezét, vagy mindenkit kivégeznek. Még a hotelszobámban is megállt a kés a levegőben, annyira tapintható volt a feszültség. Mondom mindezt annak ellenére, hogy racionális szemmel nézve teljesen egyértelmű, hogy a helyes döntés az első lehetőség lett volna. Persze nekem nincs fiam, és pláne nem kerültem még ilyen helyzetbe (ne is kerüljön, soha senki), szóval sejtésem sincs mit élhet át ilyenkor egy ember. 

Ez a jelenet is kifejezetten hatásos volt: Rick a két malomkő között teljesen felőrlődött, végül pedig Carl megúszta karcolás nélkül a dolgot. Mindettől függetlenül nem tudom elképzelni azt, hogy Rick beletörődjön a status quo-ba - már csak a korábbiak fényében sem -, és úgy hajtsa (rém)álomra a fejét, hogy ne az lebegjen a szeme előtt, hogy hogyan kínozza halálra Negant. Remélem nem kell majd egész évadban beérni azzal, ami ezt a részt vitte a hátán.

Összességében jól sikerült megnyitni a hetedik évadot: úgy gondolom, hogy ügyesen kerülték ki az írók a saját maguk által ásott gödröket, Kirkman és írótársai újra bebizonyították, hogy remekül tudnak karizmatikus, ugyanakkor égetnivalóan utálatos gonoszokat építeni, a két karakter kiírásával pedig egy régi problémáját kezdték el kigyomlálni a sorozatnak: a sok karakter miatt egy ideje nehéz volt követni a szálakat, hogy ki kicsoda, honnan és hová tart... Biztató a kezdés, csak így tovább. 

Tőlük szokatlan aktivitásba kezdett a közösségi médiában a Gorillaz, hiszen szeptember 20-án posztok tömkelegével kezdték el bombázni az Instagram, Facebook, és Twitter accountjaikat, emellett pedig a honlapjuk is teljes ráncfelvarráson esett át, ezzel pedig valóságos hisztériát váltottak ki rajongóik körében. Valakik turnébejelentésre gyanakodnak, mások egy új dal premierjét sejtik, egy biztos: a Gorillaz készül valamire.

A legvalószínűbb, hogy az új stúdióalbum bejelentése miatt zakatol ennyire a hype-vonat. Ez nem is lenne meglepő, hiszen pletykálgatnak egy ideje az új album érkezéséről, a Gorillaznál pedig bevett szokás, hogy a nagy stúdióalbumaik megjelenése, valamint az azok körüli felhajtás lecsengése után jó pár évre eltűnnek. Pár évvel később a kiéheztetett rajongók pedig a legapróbb információmorzsára is kérdés nélkül vetik rá magukat. Így volt ez a 2000-es debütáló album után 2005-ben a Demon Days-nél, majd 2010-ben a Plastic Beach-nél is.

A köztes időben a zenekar tagjai más projektekkel foglalkoznak. Damon Albarn frontember például a 90-es években felfutott Blur nevű zenekarával jelentetett meg új albumot 2015-ben, de ezen felül kiadott egy szólóalbumot is. Igazából épp itt az ideje, hogy újra a legjobban sikerült projektjükkel foglalkozzanak: a Gorillazzal. 

Visszatérve a fokozott aktivitáshoz: mindhárom közösségi platformon szinte ugyanazokat a posztokat osztja meg a zenekar: amolyan nosztalgikus idővonal a Gorillaz hajnalától napjainkig (és tovább?). A legérdekesebb azonban minden kétséget kizáróan az Instagramjuk, ahol a platform adottságait kihasználva egy kifejezetten kreatív megoldással posztolják a korábbi klipjeiket és az éppen kapcsolódó grafikákat:

A bejegyzés írásának pillanatában éppen a második stúdióalbumuk idején jár a visszatekintés, azaz még 1-2 napot biztosan várni kell, mire eljutunk a nagy felhajtás apropójához. Reméljük az új anyag legalább annyira minőségi lesz, mint az eddigiek.

Ha tetszett a bejegyzés, like-olj, kommentelj, vagy oszd meg.
Ha nem szeretnél lemaradni az új bejegyzésekről, akkor kövess a facebookon:

Sok minden miatt lehet ekézni a FIDESZ-t és az elmúlt hat évben történteket. Lehet pampogni az egészségügy és az oktatás siralmas állapota miatt, lehet gyűlölni az egyre növekvő korrupciót, a FIDESZ-es vezetők urizálását, és még sorolhatnám. Lehet vitatkozni a népszavazási kérdés megfogalmazásával kapcsolatban, és azzal is könnyű egyetérteni, hogy a referendum fölösleges pénzkidobás, az egész történetet övező kampány pedig túlzó és demagóg, Egy dolgot nem lehet kategorikusan kijelenteni: azt, hogy a kormánypárt a menekültkérdés kapcsán egyértelműen rossz oldalon áll.

Az Eötvös Károly Intézet felnőtt a kormánypropaganda mellé, már ami a demagógiát illeti. A múlt héten adták ki a népszavazás bojkottálására, illetve az érvénytelen szavazásra buzdító videójukat, a kormány és a referendum ellenzői pedig úgy osztották meg, mintha nem lenne holnap. Tették mindezt olyan kommentárokkal, hogy ezt azért fontos tudni, meg minden, amit tudnod kell a népszavazásról. Pedig az abban elhangzó gondolatok hasonlóan demagógok, félrevezetőek és általánosítóak, mint a kormány kék tájékoztatói. Íme a videó:

Nem kívánom részletesen elemezni az elhangzottakat, mert napestig itt ülnénk, ha minden kis apró ferdítést felsorolnék, de néhány dolgot kiemelnék. A legdurvábban akkor indul be a demagóghenger, amikor felmerül a kérdés, hogy vajon mire kéri a felhatalmazásunkat a kormány. Itt aztán kezdődik a démonizálás: "Az Európa-ellenes politikájához?" - teszi fel a kérdést a narrátor pont úgy, mintha egyértelmű tény lenne, hogy a kérdésben az Európai Unió álláspontja a szentírás, minden más vélemény pedig magától az ördögtől eredeztethető. Mintha a német tartományi választások eredményei (és a szélsőjobb előretörése Európa-szerte), vagy akár a Brexit nem azt mutatná, hogy az emberek nagy része még a felvilágosult nyugaton sem ért egyet az eddig folytatott bevándorláspolitikával.

"Vajon az Európai Unióból való kilépést készíti elő a kormány?" - dobja le a demagóg-atombombát, amitől minden jóérzésű ember, akibe csak egy kicsi liberalizmus is szorult, azonnal kihord lábon minimum két szívinfarktust - de legalábbis megosztja az ismerősével, hogy mindenkihez eljusson, mire is készülnek ezek a gaz Orbánék. Nyilvánvalóan erről szó sincs, ahogy azt Orbán el is mondta a pozsonyi találkozó után.

Ezután következik a különböző választói viselkedések minősítése: aki igennel szavaz az támogatja a népszavazás sikerességét, és közvetve a menekültellenes politika támogatója is lesz, aki pedig nemmel, az természetesen kirekesztő, gyűlölködő és Európa-ellenes. A videó készítői szerint az hoz felelős döntést, aki nem megy el szavazni, vagy érvénytelenül szavaz.

A legarcpirítóbb gondolat a videó végére marad, miszerint aki így tesz, az kifejezi, hogy menekültválságról valódi vitát kellene folytatni. Mégis mivel? Miről is szólna ez az úgynevezett valódi vita? A valódi vita már évek óta folyik, csak nem a magyarországi, hanem az európai színtéren. Ennek a vitának pedig ez a népszavazás is része, ugyanis a referendum sikeressége ugyanúgy mozdíthatja el az erőviszonyokat a kormány álláspontja felé, mint ahogy a sikertelenség az EU eddigi politikáját támogatja.

Mitől felelős döntés az egyik, és mitől nem a másik? Egyáltalán ki dönti el, hogy mi a felelős döntés? Én azt mondom, hogy minden embernek a saját lelkiismerete, viszont az Eötvös Károly Intézet esetében ez nem kérdés, hiszen az intézetet a Soros Alapítvány hozta létre, és a működésüket azóta is bőkezűen támogatta a szintén Soros Györgyhöz köthető Open Society Foundations. Azt hiszem nem is kell leírni az ez alapján felmerülő kérdéseket.

Én személy szerint teljes mértékben el tudom fogadni, ha valaki október 2-án otthon marad, sőt, azt is megértem, ha érvénytelenül szavaz, hiszen egyrészt ezt a döntést mindenkinek szuverén joga meghozni, másrészt látom, hogy a kormánnyal kapcsolatos ellenérzéseinek kifejezésére nem lát jobb módot. Fontos azonban látni, hogy ez a népszavazás nem csak a magyar belpolitikára lehet hatással, hanem konkrétan befolyásolhatja az európai menekültpolitika jövőbeni alakulását is. Ugyanis a kérdés nincs még megoldva, folyamatosan terítéken van, formálódik az oldalak véleménye, hozzáállása, vehemenciája, emiatt a népszavazásnak pedig ténylegesen üzenetértéke van Brüsszel felé, akár így, akár úgy.

Ennek megfelelően pedig úgy gondolom, hogy a felelős döntést az ilyen demagóg üzenetek helyett - legyen az akár a kormánypropaganda, vagy az Eötvös Intézet videója - átfogó tájékozódásra kellene alapozni. Az Index például elég jól összefoglalta, hogy mit is kell valójában tudni a népszavazásról. 

Ha tetszett a bejegyzés, like-olj, kommentelj, vagy oszd meg.
Ha nem szeretnél lemaradni az új bejegyzésekről, akkor kövess a facebookon:

Cristiano Ronaldo idén felért a csúcsra. Negyedik alkalommal ünnepelhetett győzelmet a Bajnokok Ligájában, és végre a válogatottal is behúzott egy világversenyt. Nem történt meglepetés, amikor az UEFA Év Játékosa díjátadón az ő nevét mondták be, és menetrendszerűen fog érkezni ősszel az Aranylabda is, efelől semmi kétség. Lehet nagyképűnek, és beképzeltnek tartani, lehet nevetni rajta a hisztijei miatt, de valamit nem lehet elvitatni tőle: nála többet senki sem tesz a sikerért, és azért, hogy a világ legjobbja legyen, emellett pedig azt az életet éli, amelyről rengetegen maximum álmodozhatnak. 

A Real Madrid idei Bajnokok Ligája menetelése alatt végig az volt az érzésem, hogy Cristiano a határon focizik, és rendszeresen sérülten lép pályára. Ennek ellenére mindig ott volt és igyekezett játékával segíteni a csapatát. Aztán az EB-n a portugálokkal nem mondhatni, hogy lefocizták európát, de CR érdemei elévülhetetlenek abban, hogy a döntőbe jutott hazája válogatottja. ...csak azért, hogy Payet igazi favágó módjára szét is rúgja. Valahol törvényszerű volt az, hogy amikor leginkább szükség lett volna rá, akkor társainak kellett kikaparniuk a gesztenyét, és ezt meg is tették. 

Cristiano Ronaldo (@cristiano) által közzétett fénykép, 2016. Júl 10., 17:29 PDT

A sérülésével nyilvánvalóvá vált, hogy Ronaldo kihagyja majd a nyári alapozást és az előszezont. Na nem mintha akkora szüksége lenne rá; habár érződik játékán, hogy ő sem lesz fiatalabb az évek múlásával, erőnlétileg kifogástalan állapotban van. Természetesen ettől függetlenül szinte napi szinten posztolta az edzőtermes képeit, mégsem tűnt úgy, mintha sajnálná, hogy ki kell hagyni a nyári klubhaknikat. Celeb barátaival pózolt, nagy figyelmet fordított a személyes márkaépítésre, és magánéletében sem tétlenkedett. 

Imázs

Ezzel eddig sem volt gond, egymást érik a reklámszerződések, de CR7 még magasabbra emelte a tétet. Egy barátjával közösen beszálltak a hotelbizniszbe, és a nevével fémjelzett hoteleket nyitnak világszerte. Ez mindenféleképpen arra utal, hogy nem az az üresfejű robot, mint akinek sokan tartják, vagy legalábbis van egy közeli ismerőse, aki jó tanácsot tud adni, hogy mibe érdemes fektetni. Az EB-győzelem után ráadásul abban a megtiszteltetésben részesült, hogy otthonán, Madeira szigetén idén nyártól az ő nevét viseli a nemzetközi repülőtér. 

Haverok és bulik

Az EB után Cristiano az Egyesült Államok felé vette az irányt, hiszen jó barátja, Jennifer Lopez szülinapi bulijára volt hivatalos, és ha már arra járt, nem maradhatott el a közös kép Eva Longoriával, az új filmmel jelentkező Jason Stathammel és a UFC leghíresebb bunyósával, Conor McGregorral sem. 

Great to see you bro!!���

Cristiano Ronaldo (@cristiano) által közzétett fénykép, 2016. Júl 24., 15:48 PDT

Magánélet

Természetesen a portugál sztár magánélete sem maradhat titokban. Az Instagram profilja alapján igyekezett annyi időt tölteni fiával, amennyit csak tud, de ami ennél kicsit izgalmasabb, hogy szinte minden héten más szupermodellel vagy fitneszguruval hozták össze őt a bulvárlapok. A képeket elnézve pedig kijelenthető, hogy Ronaldonak nem volt rossz dolga. :)

Spend time with my little man�❤️��

Cristiano Ronaldo (@cristiano) által közzétett fénykép, 2016. Júl 18., 03:35 PDT

Cristiano nagyszerű nyarat tudhat maga mögött, szombaton délután azonban visszatérhet a pályára és tovább folytathatja saját hírnevének öregbítését. A Real Madrid 16 órakor fogadja az Osasuna csapatát a Santiago Bernabéu stadionban, a mérkőzést a Sport1 élőben közvetíti.

Ha tetszett a bejegyzés, like-olj, kommentelj, vagy oszd meg.
Ha nem szeretnél lemaradni az új bejegyzésekről, akkor kövess a facebookon:

A Bëlga alighanem napjaink legelmésebb, legszellemesebb magyar produkciója, idén pedig pont nemzeti ünnepünkön tartanak koncertet a Budapest Parkban, ami mindenképp emelkedett módja az ünneplésnek. Ebben a bejegyzésben ráhangolódásképp a tíz legjobb Bëlga számot vesszük át, hogy senki ne kerüljön szégyenbe, mert nem ismeri a szövegeket. A Lista szubjektív, és nem feltétlenül rangsor. 

Benzinkút

- Szívem! Nincs szükséged valamire? Parfümre, esetleg tamponra? Ha jól sejtem, megvan most is neked.
- Igen, pont kifogytam a tamponból.
- De jó, hogy megálltunk! És még a pontgyűjtő kártyám… meg otthon felejtettem, hogy a ku...

A benzinkút oázis az autópályák sivatagában, amit mindenki imád, éltessük hát ezzel a nagyszerű dallal!

Zsolti a béka

Kutykurutty haver ne szemetelj, mert Zsolti a béka eltöri a fejed.
Brekk your head, Brekk your head, Breki down, breki down brekibrekidown

Talán nincs is ennél a pár sornál zseniálisabb az egész Bëlga diszkográfiában. Zsolti a környezetvédő szuperhős béka igaz meséje.

Egyszer fent

Ha lemegy a nap, feljön a buli
Lemegy egy sör, feljön a bubi
Lemegy a szöveg, feljön a csaj
Lemegy a redőny, eljön a baj...

Remek ábrázolása az egyéjszakás kalandok által vezérelt napjainknak.

Rendőrmunka

Senki, mondom, senki se hinné,
hogy egy rendőr éjjel táncol, pedig de.
A készenléti rendőr készen van
ha szól a funky, a szíve megdobban.

A rend éber őreinek élete csupa buli és szórakozás.

Bezzeg régen

Bezzeg régen minden jobb volt, Akárki akármit mond. Mondom, régen minden jobb volt! Nem nyitok vitát, jobb volt!

Egy kis fricska azoknak, akik szerint bezzeg régen minden jobb volt.

Az a baj

Ha elkenem a szemfestéked, az a baj.
Ha vékonyak a falak, az a baj.
Ott egy pók a párnán, az a baj.
Mindjárt jön a Barátok közt, az a baj.

Van olyan ember, aki ne ismerné ezt a dalt? Vagy ezt az érzést?

Boros

Megtört a kocsid, nem fizet a Casco
Ha le akarsz nyugodni, Figula a frankó
Elhívod a lányt egy randevúra-a
Legyen nálad otthon Németh Attilla-a

Ez a szám egy igazi kultúrmisszió: a kulturált borfogyasztás háziasítása a reggaevel, miközben szépen népszerűsíti a tényleg kiváló magyar borokat.

Mit parodizálsz?

Újságíró kérdezi, hogy' születnek a számok?
Kérdezd meg azt is, hogy mit parodizálok?
Elmondom neked, hogy' születnek a számok:
Így születnek a számok, így parodizálok.

Köszönjük meg egy magasan kvalifikált újságírónak, hogy megszületett ez a remek dal!

Gyaloglás vége

Jo kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be
Nagykirály a hangerő, melletted a szőke nő
Jo túráztatom a gépet a mutató kileng, Most a világ összes útja a mienk
Csak annyit mondok hogy megvan a 300watt, a 3pár hangfal, a levehető előlap...

A legalapabb Belga szám, nem is igazán kell mit hozzáfűzni.

Szerelmes vagyok

Hú, de szerelemes vagyok!
Nagyon szerelmes vagyok!
Tebeléd, tebeléd!
Szerelmes vagyok én!

A semmitmondó, nyálas popszámok paródiája, Kicsit ironikus, hogy pont ezt a számot erőszakolta meg Király Viktor és csinált belőle egy semmitmondó, nyálas popszámot. A szégyenteljes remake-et felejtsük is el gyorsan, mert az eredeti egy igazán korrekt darab.  

Magyar nemzeti hip-hop

Magyar rapper ne viseljen baseballsapkát,
Mely eltakarja szép magyar homlokát!
Magyar rapper viseljen darutollas föveget,
Magyar nyelven szavaljon szép magyar szöveget!

 Lehet egy szám egyszerre a magyarkodás paródiája, mégis nemzeti öntudatot építő? Szerintem igen.

+1: Egy Két Há

No komment :D

Kimaradt valami? Írd meg kommentbe rövid indoklással :)

Belga facebook event

After: Necc Party

A Necc Party a '90-es 2000-es évek legsuttyóbb, ugyanakkor tökéletesen bulizható zenéivel próbál rálicitálni a koncert hangulatára. Balatoni láz, Scooter, Gigi D'Agostino és Las Ketchup garantált

Ha tetszett a bejegyzés, like-olj, kommentelj, vagy oszd meg.
Ha nem szeretnél lemaradni az új bejegyzésekről, akkor kövess a facebookon: